Kistestű, jellegzetes megjelenésű, zömök, hosszú villásfarkú madár. Fészke igazi remekmű, zuzmóból, mohából, pókfonalból, madártollakból készíti. Mozgékony madár, csapatokban szorgoskodnak, rovarok, magvak után kutatva. Télen is gyakran látható az etetők környékén, más madárfajokkal, általában cinegékkel egy csoportban.

Sötétszürke színű, a feje teteje fekete. Főleg a földön keresi rovarokból, hernyókból, férgekből, ritkábban növényi erdetű táplálékát. Odvas fákban, épületek üregeiben költ. Fürge, zajos madár, csoportokba verődhet. Jól szelidíthető madár, kedveli az ember társaságát.

 

Kifejezetten erdei faj, de nagyobb kertekben, parkokban is előfordul. Télen vegyes cinege csapatokban láthatjuk, az etetőknél is megjelenik, ahol elsősorban olajos magvakat fogyaszt. A hím és tojó hasonló színezetűek, fekete sapkával és torokfolttal, alsótestük szürkés-fehér, míg dolmánya és szárnya barnászürke.

Nagyon szapora, elterjedt madárfaj. Egyszínű szürkésbarna, a nyak hátoldalán egy fekete csíkkal. Főleg szántóföldi növények- és gyomnövények magvait fogyasztja, ritkábban csigákat, földigilisztát. A városi parkokban található fészkét, illetve fiókáit nagyobb testű madarak csókák, szarka, héja ejtheti zsákmányul. Több városban az etetés miatt, a parlagi galambbal együtt nagyon elszaporodtak.

 

Nevéhez hűen zöldes színű, a hím szárnyán és farkán sárga foltok vannak. Szívesen fészkel tűlevelű fákon, bokrokon. Gyommagvakat, olajban gazdag terméseket eszik, ritkábban rovarokat, hernyókat is fogyaszt. A tél folyamán más madárfajokkal közös, nagy csapatokban figyelhető meg.

 

Galamb nagyságú ragadozómadár. Sáskákat, pockokat, egereket, kisebb madarakat fogyaszt. Jellegzetes visító hangja van. Az ember közelsége nem zavarja, így gyakran megfigyelhető városokban. Más madarak elhagyott fészkei használja. Nagyon gyors, kitűnő vadász.

 

Gyakran költ telepekben, csoportosan megjelenő madár. Elhagyott fészkeiket gyakran foglalják el más, elsősorban ragadozó madarak. A mezőgazdasági területek közelében csapatosan megjelenve kisebb károkat okozhat, azonban rovar-, lárva pusztítást is végez. Jól alkalmazkodó faj, helyenként tömegesen elszaporodott, több helyen írtották, üldözték, a városok területén nagyobb csapatai főleg piszkításuk, ürülékük miatt nem kívánatosak.

 

Nagyon szép, színes madár. Feje vörös, fehér és fekete mintás, fekete szárnyát élénksárga színű sáv húzódik. Jellemzően magvakkal táplálkozik, rovarokat csak ritkán, a költési időszakban fogyaszt, illetve ezzel táplálja fiókáit. Csapatokban él, télen délebbre húzódnak, ilyenkor nálunk az északabbról érkező egyedek láthatók. A fiatalabb egyedek gyakran esnek házimacskák áldozatává, a felnőtt egyedek gyakran a közlekedés áldozatai.

 

Az egyik legismertebb énekesmadár, a téli madáretetők gyakori vendége. Veréb nagyságú. Táplálékát elsősorban rovarok, hernyók, bábok képezik, de magvakat, gyümölcsöket is fogyaszt. Állandó madarunk, télen kisebb csoportokba verődhet. Fészkét szűk nyílású odukba rakja, de elfoglalja a mesterséges odúkat is.

 

Közismert madár, könnyen felismerhető a test hosszával közel azonos hosszúságú faroktolláról. Mindenevő madár, bogarakat, magvakat, dögöket, kisebb madarakat, emlősöket fogyaszt. Bokros, bozótos kultúrtájak, erdőszélek, parkok lakója. Fészkét gyakran “díszíti” emberi tárgyakkal, fényes papírokkal, műanyag hulladékkal. Intelligens állatként tartják számon, hangutánzásra is képes.

 

Sötét tollazatú madarak, az idősebbek már jól látható fehér pöttyökkel. Csőrük sárga. Csapatosan, “seregesen” élnek, ez miatt a mezőgazdaságban, szőlősökben károkat is okozhatnak tömeges megjelenésükkel. Nálunk már koratavasszal megjelenik és egészen késő ősszel vonul el. Rovarokkal, bogyókkal táplálkozik.

 

A parlagi galamb, vagy egyszerűen galamb a városok egyik legelterjedtebb madárfaja, a házigalamb elvadult formája. Kiválóan alkalmazkodott az ember közelségéhez. Elsősorban magevők, de fogyaszthatnak gyümölcsöket, rügyeket, leveleket, hulladékokat is. Hangjuk búgó, turbékoló, kacagó lehet. Azon ritka madárfajok közé tartoznak amelyek tejjel (“begytej”) táplálják kicsinyeiket. Szapora faj, egy évben többször költenek.

A fák törzsén és ágain le- és felfele “csúszkálva” keresi táplálékát, amelyek elsősorban a kéreg alatt élő lárvák és hernyók. Ősszel és télen magvakat, terméseket is fogyaszt. Lomberdők, elegyes erdők lakója, de gyakran fellelhető parkokban, kertekben is. Az odúkban költő énekesmadarak közül, elsők között kezdi a fészkelést. Az odú száját sárral betapasztja, innen ismerhető fel költőhelye. Állandó madarunk. A párok télen is együtt maradnak.

 

Állandó madarunk. Rovarevők, a fák belsejében élő rovarokat, lárvákat, bábokat fogyasztják. Izmos kúszólábuk és erős farktollaik segítségével kapaszkodnak és másznak a fák törzsén, miközben a fákat kopogtatják. Hosszú, ragadós nyelvük van.

 

Kistestű, szép színű madárka. Fejteteje, szárnya és farka égszínkék, testalja citromsárga, arca fehér. A szem vonalában vékony kékesfekete sáv veszi körül a fejét. Lomberdőkben él, de megtelepszik gyümölcsösökben, erdőszéli kertekben is. Nagyszámú tojást rak, 6-14 között. A téli madáretetők környékén általában széncinegékkel egy figyelhetjük meg. Táplálékát rovarok, lepkehernyók, pókok képezik. Álland, illetve kóborló madarunk.

 

Közismert, jól alkalmazkodó, az ember közelségében élő madár. Épületek tetőszerkezetében, fákra, cserepek alá rakják fészkeiket, de más madarak, elsősorban molnárfecskék fészkeit is elfoglalják. Évente két-három alkalommal költenek 4-6 tojást. Állandó madarunk, kisebb-nagyobb csoportokban él. Alapvetően magvakkal táplálkoznak, de főleg költési időben sok rovart is elfogyasztanak.

 

A hím és tojó eltérő megjelenésűek, előbbi jóval színesebb. Homloka, fejoldala és torka fekete, hátoldala szürkés, melle, hasa rozsdabarna. Ügyes vadász, elsősorban rovarokkal táplálkozik. Parkokban, gyümölcsösökben, kertekben fészkel. Vonuló madár, szeptember végétől március végéig melegebb tájakon él.

 

Megjelenése elsősorban fenyvesekhez, lucosokhoz kötött. Kis testű madár, rokonaihoz hasonlóan elsősorban ízeltlábúakat, rovarokat, hernyókat, télen magvakat, bogyókat fogyaszt.

 

Általában fenyvesekben él, a kertekben, parkokban főleg késő ősszel, télen látni, amikor nagyobb csapatokba verődve, vagy egyenként is felkeresik az etetőket. Főleg gerinctelen állatokat fogyasztanak, ritkán gyümölcsöt, magvakat.

 

Erdők, parkok, városi kertek jellegzetes, szép hangú madara. A tojó barnás-szürkés, a hím koromfekete. Csőre sárga, narancssárga. Főleg a talajon, bokrok alatt vadásznak bogarakra, gilisztákra, lárvákra.

 

Erdőkben, ligeterdőkben, parkokban gyakori madár. A költés utáni időszakban a fiókák számára főleg rovarokat, hernyókat gyűjt, magvakkal, gyümölcsökkel inkább késő ősszel, télen táplálkozik. Enyhébb teleken áttelel, nagyobb hidegekben rövidebb távokon vándorol. A hím - mint a madarak többségénél általában – színesebb, mint a nőstény.

 

Állandó madarunk, de főleg télen látható, amikor nagyobb csapatokban is tanyázhatnak egy-egy fán a városban. Éjszaka aktív, a fák alatt „bagolyköpetek” árulkodnak a jelenlétéről és táplálékáról. Kisebb rágcsálókkal, egerekkel, madarakkal, nagyobb testű rovarokkal táplálkozik. Általában elhagyott fészkekbe rakja tojásait. Füle valójában tollpamacs.

Nagy számban figyelhető meg mezőgazdasági területeken, erdők szélén, városokban, parkokban, szeméttelepek környékén. Háta és testalja szürkés, a test többi része fekete, így lába és erős, vaskos csőre is. Rovarokat, kisebb emlősöket, madarakat fogyaszt, de növényi táplálékot, dögöt is eszik. Gyakorlatilag mindenevő. Állandó madár, télen kóborolhat, ilyenkor nagyobb csapatai is megjelenhetnek egy-egy városban.